Berlinben 2 keréken

Megérkeztem Berlinbe, és mivel a munkámhoz sokat kell utazni, és ismerem a berlini tömegközlekedési árakat, gondoltam, ha van rá lehetőségem, beszerzek egy biciklit.

Dóriék kedves felajánlásából kaptam egyet erre a 2 hétre. Az itteni nagykerekű, kicsit zörög, és kényelmesen lehet vele haladni a bicikliutakon! Na nem az van a képen, hanem az a gyönyörűség,m amit egy pirosat kapva láttam! nem a legelőnyösebb szögből fényképeztem ezt a zöld, virágokkal elhalmozott kétkerekűt, sajnos, de akkor még a 7 km-es utamnak nagyon az elején tartottam. 


Biciztem a Kudamm-on, a bezárt Tempelhof reptér betonkifutóján, a Yorkstraße felett átívelő rengeteg felüljáró alatt, és jó! Berlin méreteit szokom még. Eddig még mindig úgy jártam, hogy azt hittem, már rég ott kellett volna lennem, a térképen ellenőrizve, hol vagyok, kiderült, hogy még csak közel sem járok... Reggel a születésházba egy órát biciztem, igaz, a végén el is tévedtem. 


Hogy mért írok erről egyáltalán? Azért, mert sík városban nyáron biciklizni nagy élmény. És mert a helyi közlekedési kultúra lenyűgöz. Mert a gyalogosnak és a biciklisnek van előnye. A bicikliutak nagy része a legfontosabb (egy oldalon) 2-4 sávos utak mellett van, hol járdán hol úttesten, a keresztutcákban is jelölve. És itt nem én figyelem minden kereszteződésbe behajtva, hogy jön-e autó, hanem ő figyeli, hogy jön-e biciklis. És addig nem kanyarodik, hajt be, amíg a 2 kerekes el nem hajt. Összesen majd 3 órát ültem ma a pedált taposva, egy dudaszót nem hallottam, pedig mentem hosszasan 3 sávos út mellett és kis utcákban is. 

Már várom a holnapot, hogy újra nyeregbe pattanjak!