Mexikóban a bábaság rendszere és gyakorlata sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint hazánkban. A felsőfokú iskolákban végzett szakképzett orvosok és szülésznők mellett megtalálhatjuk a nemzetközi és mexikói bábaiskolákban holisztikus képzésben részesült modern bábákat és az álmok, családi hagyomány vagy a véletlen hozta élethelyzet által beavatódott hagyományos indián bábákat.
A várandósgondozás, a születés módjai és formái, a bábák tevékenységének lehetőségei és alkalmazott módszereik országrészenként és lakhelyenként változnak. Nagyváros modern kórházában orvosi felügyelet és beavatkozások mellett vagy kicsi hegyi falu döngölt padlóján bábai kíséretben szülni egészen mást jelent, lelki és szakmai szempontból egyaránt.
Ebben a cikkben Mexikó két legszegényebb déli államában szerzett tapasztalataimról írok. Oaxaca és Chiapas államokban a legmagasabb a hagyományait, nyelvét és kultúráját megőrző indián lakosság és a hagyományos gyógyító tevékenységet folytató bábák száma. A születés módját és a bábák társadalmi szerepét meghatározza, hogy az indián lakosság egy része olyan elzárt falusi közösségekben él, ahol a hivatalos egészségügyi ellátás nehezen érhető el. Ennek köszönhetően ezekben a közösségekben a hagyományos gyógyítók és bábák tevékenyége létfontosságú. A tradicionális bábák saját közösségük tagjaiként, a környezetük és családjuk kulturális, szociális értékeit ismerve és képviselve tevékenykednek.
A városoktól messzi eső falvakban a hagyományos bábákat az ötödik hónaptól látogatják a kismamák, akik rendszeresen masszírozzák őket, pozicióba hozzák a magzatot. Arról, hogy ezt hányadik hónaptól és mennyire gyakran végzik eltérnek a vélemények. A bábák nagy része a szülés utáni 40 napos időszak végéig viseli gondját az anyának.
Számomra az egyik legkedvesebb születés körüli indián hagyomány, az izzasztókunyhó hagyománya. A kunyhót a múlt században még nagyon sok indián közösségben alkalmazták, szinte minden család udvarán megtalálható volt, amelyet a hétköznapi életben és a születés szokásaiban egyaránt alkalmaztak. Manapság sajnos egyre szűkebb körben, főleg a déli megyékben találkozhatunk még ezzel a felemelő szertartással. Az izzasztókunyhó, amely alakját tekintve is a női méhet jelképezi, a legalkalmasabb hely a női test befogadására, a születésre való felkészítésére és a szülés után elgyengült női test támogatásra. Alkalmazásának ideje, gyakorisága területenként változó, de mindenütt egyetértenek azzal, hogy a meleg pára, a melegség az, ami megerősíti és feltölti a női méhet, csontokat, izmokat és az egész testet. A szülést követő pár hétben mind az anya, mind az újszülött részesülhetett ebben az áldásos melegben. A kunyhó szertartását a bába végezte, speciális masszázsban és gyógynövény kúrában részesítve az anyát.
A bábai gondoskodás előnyeit Magyarországon is sokan megtapasztalhatják. Ami talán különböző a magyarországi „bábai modelltől”, hogy a bába a kis falvakban a közösség részeként előzőleg már ismeri az anyákat, családi viszonyokat, egy mély bizalom és gyakran családi és baráti kapcsolat kötik össze őket. Így a bába nem egy a születés alkalmára felkért asszonytárs, hanem az anya mindennapi életének egyik szereplője. Emellett igen gyakori, hogy a hagyományos indián bábaasszonyok nem csupán a születés körüli teendőket látják el, hanem egyébként is gyógyítanak füvekkel, imákkal, tisztító eljárásokkal. Ez mindenképpen bizalmat és biztonságot ad a szülő nőknek.
A városi kórházakban a hazánkban is jól ismert úgynevezett orvosi modellel találkozhatunk, ahol a férfi orvosok jelenléte gyakran mintegy kulturális sokk-ként éri a falvakból érkező indián asszonyokat. Amellett, hogy az orvosok általában nem beszélik a szülő nő indián anyanyelvét, igen sok kutatásban olvashatunk arról, hogy eléggé általános jelenség az, hogy a hivatalos egészségügyi személyzet megalázóan, durván bánik az asszonyokkal.
Az egészségügyi ellátásban alkalmazott bábák szerepkörét erősen korlátozzák, úgynevezett háttér és összekötő szerepet kapnak az egészségügyi intézmény és az indián kismamák, anyák között. A bábák kutatják fel a kismamákat azzal a céllal, hogy jelenljenek meg a kórházi vizsgálatokon és lehetőség szerint a kórházban szüljenek. A kórházakban a rutinszerű gátmetszések, szükségtelen és elhamarkodott orvosi beavatkozások mellett sajnos rutinszerűvé vált a császármetszés is. Vannak olyan városi kórházak, ahol 50%os a császármetszések aránya. Automatikuan és előírásszerűen alkalmaznak császármetszést például 16 év alatti fiatal anyáknál, miszerint ezek a fiatal lányok nem képesek fizikailag megszülni a gyermeküket.
Végezetül szeretnék pár sort idézni az egyik legismertebb zapoték indián bábától, Dona Quetatol:
„Mikor egy nő szül, én is vele együtt szülök, mert a szülő nő és a bába, spirituális energiája egységbe kerülnek. Ez a bábai felelősségünk és megállapodásunk a közösségünk felé. Az általam támogatott szüléseknél gyakran nem fizetnek pénzzel, hanem egy marék kukoricával, vagy néhány tojással... De a legfontosabb az, hogy szeretettel fogadjuk... mert tudjuk, hogy mindannyian emberi lények vagyunk és mindannyiunknak szüksége van egymásra. Munkánkat tisztelettel végezzük.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése