Milyen lehet a jó szülés?

Sződy Judit pszichológust, szoptatási tanácsadót és három fiú édesanyját kérdezem arról, milyen körülmények között„jó” a gyermeket világra hozni, a babának megszületni.

- Milyen a "jó" szülés?
Eltérhet, ha az édesanya vagy a baba szempontját vesszük figyelembe. Jó esetben ez a kettő egybeesik, de a mai kulturális állapotok miatt gyakran nem.

Az anya szempontjából az a szülés jó, ami az ő sajátos igényeinek megfelel. Van olyan személyiség, akinek fontos, hogy átadja más kezébe az irányítást, ha neki kell dönteni, vagy elfogadni azt, hogy a dolgok csak úgy történnek vele, akkor pánikba esik. Ő valószínűleg jól jár, ha irányítják, ha megmondják neki, mikor mit kell csinálnia, ha megtanul olyan technikákat, amikbe lehet kapaszkodni (pl. légzési technikák).
Azok számára, akik el tudják fogadni, hogy a saját testük nincs teljesen a saját irányításuk alatt, és képesek elfogadni, hogy a természet átveszi a hatalmat, illetve a saját kezükbe szeretnék venni az ügyet, az a szülés a jó, amelynek során békén hagyják őket, és csak akkor avatkoznak be, akár tanácsokkal is, amikor valóban szükséges, vagy amikor az anya jelzi. A jó szülés tehát az anya elfogadásán alapul.
A baba szempontjából a jó születés az, ha a saját tempójában születhet meg, és csak alapos orvosi indok esetén avatkoznak be a folyamatba. A születés után sem avatkoznak be, ha a baba jól van, egyszerűen odaadják édesanyjának (vagy ő magához veszi), és szophat. Ha az anya nincs jól, illetve ha lelkileg nem fogadókész, az apa testén van a baba a legjobb helyen.

- A szülésre mennyire lehet felkészülni? Mi segíthet a szülésre felkészülni?
Ez is személyiségtől függ. Van, akinek a bal féltekés felkészülés válik be, ami a szülésről való információgyűjtést jelenti. Van, aki a testét szeretné jobban megismerni, elfogadni és felkészíteni. Megint más a lelki ráhangolódást teszi előtérbe. A szülésre abban az értelemben nem lehet felkészülni, hogy mindent előre lássunk, és képesek legyünk kezelni, abban az értelemben viszont igen, hogy az egész addigi életünkben a szülésre készülünk, a saját születésünktől kezdve.

- Kinek a jelenléte a legfontosabb a szülésnél?
Akit az anya szívesen lát.

- Támogatja az apa jelenlétét a szülésnél?
Ha az anyának és az apának egyaránt tetszik a lehetőség.

- Támogatja dúla jelenlétét a szülésnél?
Ha az anya szeretné, hogy ott legyen, akkor nagyon fontos, hogy ott lehessen.

- Mit gondol a fájdalom szerepéről?Mindenki másként éli meg. Szociálpszichológiai szempontból fontos lehet, mert ahhoz jobban kötődünk, ragaszkodunk, amiért nagy árat fizettünk.

- Milyen fájdalomcsillapítási módszereket tart elfogadhatónak?
Mindent, amit az anya szeretne használni, de a gyereknek nem árt. Elengedhetetlen a várandósság az anya felelős felvilágosítása a felhasznált anyagok és beavatkozások várható hatásairól. Ha ez megtörtént, és az anya megértette az információt, ő döntsön a továbbiakban.

- Mit jelent a kisbaba számára a szülés?A megérkezést egy új világba. Nagyon sokat, de nem mindent. A nehézségek korrigálhatók.

- Ön szerint milyen az ideális kitolási szak?
Türelmesen támogatott.

- Mi a korai kötődés, és mért fontos?
A korai kötődésről ma már tudjuk, hogy nem bevésődés (imprinting) szerű jelenség, mint a kecskéknél vagy kislibáknál, hanem egy elhúzódó összehangolódás anya (apa) és gyereke között. Ahhoz, hogy a szülő ráhangolódhasson a babára, és a baba biztonságban érezze magát, nagyon fontos, hogy a szülő is biztonságban érezze magát, ezt a szűkebb környezeten kívül az egész társadalomnak is biztosítani kellene. Zavartalan kötődést olyan szülő tud kialakítani a gyerekével, aki maga is „rendben van”. Elsősorban a szülők számára kellene biztonságot teremteni. Ha ez a kötődés létrejött, akkor a gyerek is biztonságban érzi magát, nagyobb az esélye, hogy olyan felnőtt lesz, aki biztos kapcsolatokat tud létrehozni, és a saját gyerekének is biztonságos alapokat tud adni a továbbiakra. És így tovább….

- Mi a véleménye az otthonszülésről?Aki szeretné, az tehesse. Fontos a jogi szabályozás, de ne úgy, hogy a kórház követelményeit, rutinját vigye ki az otthonokban. Ettől ugyanis elromlik az egész, semmi értelme nem marad. Az otthon szülésben ugyanis nem az a lényeg, hogy a saját perzsaszőnyegemre pottyanjon a baba…

- Mi a véleménye az anyai kérésre végzett császármetszésről?El tudok képzelni olyan lelkiállapotot, amelyben indokolt, de megfelelő (hosszú, türelmes) felkészítéssel ezek nagy része is megelőzhető lenne. Amúgy meg nem tetszik, a baba miatt.

- Mit jelent a császármetszés a kisbaba számára?
Van, amikor menekvést és magát az életet. De ma Magyarországban a legtöbb esetben nem erről van szó. A babának nem csak pszichés, de élettani szükséglete is, hogy a saját tempójában haladjon át a szülőcsatornán, és ne hirtelen vegyék kis egy (szintén nagyon szűk) lukon az anyja hasából. Császárral születni a közhiedelemmel ellentétben nem annyira kíméletes.

- Mekkora a szerepe az ember életében a "jó kezdetnek", illetve hogyan lehet a kevésbé jó kezdetet javítani?Nagyon fontos a jó kezdet a baba és a szülők szempontjából is. Aztán lehet javítgatni, ha mégsem jó. Folyamatosan azt tesszük, hogy a rossz dolgainkat javítgatjuk akár magunknak is. De javíthat rajta egy jó barát egy jó óvónéni, egy jó tanácsadó egy jó terapeuta vagy egy jó könyv is. Csak megtaláljuk!

- Hat-e a várandós saját születésélménye a szülésére?
Bizonyára hat rá. Ami kevésbé megfogható, de a beszéd előtti saját emlékezete által. Ami jobban megfogható: a saját anyja által mesélt történet által. Komoly szuggesztiók ezek.

Maróy Ditta

Anyává válni

Prof. Bereczkei Tamás kutató biológusként végzett az egyetemen, kandidátusi dolgozatát filozófiai területen védte meg, MTA doktori fokozatát a pszichológiai tudományokban nyerte el. Két évtizede folytat evolúciós szemléletű kutatásokat a legkülönbözőbb témakörökben, így pl. a párválasztás, szülői gondoskodás területein. A Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, és az itt működő Evolúciós Pszichológia Kutató Csoport vezetője. Májusban, anyák napja apropóján az anya-gyerek kapcsolatokról kérdezem.  

Befolyásolja a szülés milyensége az anya kötődését a babához?

A korai testi kontaktus befolyásolja a kötődést. Ha még a köldökzsinór elvágása előtt ráfektetik az anya hasára a csecsemőt - ez Magyarországon már nem annyira ritka, azt hiszem - és ott van néhány órát, ennek nagyon előnyös hatása van. Mérték is, hogy néhány hónap múlva több a szemkontaktus az ilyen gyerekkel, többet szólítja meg az anya, több kérdő mondatot használ, mint azoknak a gyerekeknek a szülei, akik nem éltek át ilyen testi kapcsolatot. Állatoknál fontos a korai bevésődés, rögtön szagminta, testkontaktus, de az embernél messze nem így van. Egy tanulmány azt mutatja, hogy azoknál az anyáknál jelent ez különösen nagy előnyt, akik nem akarták a terhességet, vagy a kihordás után le is akartak mondani a gyerekről. Ha vállalták ezt a fajta korai kapcsolatot, az lényegesen javította a megtartás esélyét. A többi anyánál is volt hatása a korai kapcsolatnak, igazából azt mondhatnám, hogy ez egy kezdeti lépéselőny. Az anya-gyerek kapcsolatban annyi történés lesz még, ami befolyásolja az anya-gyerek kötődést.
Az archaikus társadalmakban is és az állatvilágban is rögtön az anya testén van a gyerek, ez biológiai sémának tűnik. Nem úgy, mint a régebbi típusú kórházi gyakorlatban: elviszik fürdetni a csecsemőt, és csak órák múlva, szoptatni adják vissza. Ez már kevés helyen van talán így.

Máshogy viselkednek az anyák a fiaikkal mint a lányaikkal?

Azt gondolom, igen, és ennek két oka van. Talán egy éves kor után a szülők, mivel egy társadalom tagjai, azért engedményeket tesznek az uralkodó társadalmi normáknak. Látják, a lányokat más ruhába ildomos járatni, a fiúknak más játékokat ildomosabb játszani. Innen kezdődik egy megkülönböztetés a társadalmi elvárásoknak való megfelelés tengelye mentén.
Legalább ennyire fontos, hogy a fiúk és a lányok mások. Megszületésükkor még picik a különbségek, de például nem régen végeztek egy vizsgálatot Svájcban 24 órás gyerekekkel. Bemutattak lányoknak és fiúknak két képet. Az egyiken egy mosolygó fiatal nő volt, a másikon egy bizarr, érdekes robotszerű figura. A lányok ebben a pici korban lényegesen többet nézték az arcokat, a személyeket, míg a fiúk nem tettek különbséget.

Később is azt találták, hogy a fiúknál van egyfajta tárgy-orientáció, a lányoknál pedig személy-orientáció.Egy vizsgálatban 3 éves korban a baloldali látómezőbe meg a jobb oldali látómezőbe egyszerre két különböző dolgot vetítenek, az egyik mondjuk személy, a másik egy autó, és megkérik a gyerekeket, hogy nevezzék meg, mit látnak – két dolgot látnak igazában, mind a kettő oda vetül – a fiúk elsősorban a tárgyat nevezik meg, a lányok meg inkább a személyt.
Rengeteg tapasztalati adat mutatja, hogy eleve van egy különbség, bár ezt a különbséget nem szabad eltúlozni. A társadalmi elvárások rájátszanak ezekre, de ezek a veleszületett képességek az elsődlegesek. Rengeteg ezzel kapcsolatos ismeret köztudomású. Mind a két nemű gyerekünknek adunk autókat, de általában azt vesszük észre, hogy a kislányt nem érdekli. Persze ez csupán a nagy átlagra igaz, mindkét oldalon vannak kivételek.

Más egy nagycsaládban az anyai szerep, mint mondjuk egy nukleáris családban?

Azt gondolom, hogy egész más. Mást jelent egy archaikus társadalomban anyának lenni, ahol mindenki a nagy közösség tagja. Sarah Hardey antropológus mondta, hogy egy gyerek felneveléséhez ezekben a társadalmakban nem egy szülő, nem egy család, hanem az egész falu kell. A mostani társadalomban nukleáris családok vannak, és valóban ha netalántán valami oknál fogva az egyik szülő kiesik, ott komoly problémák lehetnek, bár ugyanakkor az anyagi erőforrások  megvannak. Ha pusztán az anyagi erőforrásokat tekintjük, egyetlen szülő is el tudja látni a gyereket. A másik oldala a dolognak véleményem szerint, hogy a nukleáris családban gyereket nevelő nő számára azért ez egy borzasztó nagy teher. Főleg több gyereket felnevelni. A nagycsalád egészen más, megosztja a terheket. A modern korban persze a nagycsaládban sem úgy van, mint pár éve. Ott megvoltak a pontos szerepek. Itt azért vannak összetűzések, mert mindenki a saját önálló életét akarja élni, de azért azt látom, iskolában, óvodában, hogy a nagyszülők nagyon tevékenyek, tehát hozzák-viszik a gyerekeket, ha beteg viszik az orvoshoz.
Különösen így van ez a roma kultúrában. Vannak saját vizsgálataim is. Az a közhiedelem, hogy minél jobb valakinek az anyagi lehetősége, annál inkább szül gyerekeket. Látjuk, hogy ez nem így van a modern társadalmakban. Megfordítva pedig egy értetlenkedés övezi azt,. Sokan kérdezik, a romák miért szülnek olyan sok gyereket, miközben rendkívül rossz körülmények között élnek. '98-as tanulmányunkban azt vetettük föl, hogy a nagy cigány termékenység mögött leginkább a személyes kapcsolatok állnak, A rokonság közvetlen gondozást nyújt a gyerekeknek. Le is mértük, hogy mennyi időt tölt mondjuk egy nagynéni az unokahúgával, miben segít (fürdésben, karon hordásban, elkíséri az iskolába, óvodába stb.). Ez  jelentős. Tehermentesíti a szülőt, és a szülő egy újabb gyerekbe invesztál. Azt találtuk, hogy azokban a családokban, ahol valóban közel él egy nővér, tehát egy lánytestvér, illetőleg él a nagymama, aki mondjuk 45-50 éves, a roma fiatalasszonyok egy gyerekkel többet szülnek átlagosan, mint azokban a családokban, ahol nincs közvetlen rokon. Ez feketén-fehéren kijött.

Ez egy tehermentesítés nem csak a szülési kedvet befolyásolja természetesen. A munkábaállás és a magánélet egyensúlyozása érzelmi terhet jelenthet a nőknek. A mai szülők és főleg a nők gyakran érzik úgy, hogy magukra vannak hagyatva. A régebbi korokban ez nem így volt. A gyerekszüléssel a szülők nem egy másik élettérbe kerültek, ahol vagy jól érezték magukat, vagy nem, hanem folytatták a munkájukat és e mellett ott voltak a gyerekek, akikre rengeteg időt fordítottak, miközben a rokonság is besegített. Egész  más volt. Ez most egy radikális törés. A szülés sok ember számára nagyon szorongató élmény, hogy most akkor mi lesz. Itt is nálunk az intézetben (PTE Pszichológiai Intézet), nagy a nyomás, nem szabad lemaradni és publikálni kell. Látom, hogy a fiatal kolléganők szeretnének gyereket, de ha elmegy 3-4 évre, nem könnyű  behozni a lemaradást.

Köszönöm a válaszokat!

Maróy Ditta