CSUSZ, azaz Császáretszés Után Szülni!

Ki tud szülni?

Magától értetődő feltételezés, hogy 9 hónap várandósságot szülés – hüvelyi szülés – követ. Manapság azonban egy magyar kismamának 1:3 esélye van a műtéti szülésre - kórháztól függően 17-54% az esély.

Ha az anya előző gyermeke természetes módon született, a sztereotip gondolkodás azt feltételezi, “tud szülni, már bizonyította”. Azok a kismamák azonban, akiknek előző gyermeke(i) császármetszéssel jött(ek) a világra, hiába készülnek a világ legtermészetesebb dolgára, az élettani szülésre, mégis csak az önbizalomhiány és a félelmek, valamint a praktikus akadályok sűrű erdején keresztül érhetik el azt.

Ha a korábbi műtét indoka jelenleg is fennáll – mondjuk balesetben deformálódott medence -, a műtét most is szükséges. Ha azonban a császármetszés indoka olyasmi volt, ami csak adott várandósságban állt fenn – például a baba harántfekvése -, nincs akadálya annak, hogy ez a baba most természetes úton érkezzen. Hacsak nem tekintjük rendellenességnek az előzményt, a méhen végzett műtétet magát!

Félelmek császár után

A CSUSZ-szal, vagyis a császármetszés utáni szüléssel szemben leggyakrabban felhozott ellenérv a méhrepedés megemelkedett kockázata. A méh hege szüléskor fokozott igénybevételnek van kitéve, s előfordulhat, hogy részben vagy egészben szétnyílik. Ennek a valószínűsége egészen csekély (különböző kutatások néhány ezrelék-pár százalék közötti valószínűséget találtak), azonban következménye súlyos is lehet. Olykor a heg tünetmentesen, “némán”nyílik szét, s a szülés biztonságosan lezajlik. Máskor időben észlelik a tüneteket, és sürgősségi műtéttel biztonságban kiemelik a babát. Azonban az összes méhrepedés kb. 5%-a a baba halálával, vagy súlyos agysérülésével végződik, s az anya is ki van téve az elvérzés veszélyének.

A méhrepedésről rendkívül sok szó esik, gyakran eltúlzott riogatás formájában, még szakemberektől is. Arról már kevesebbet beszélnek, hogy méhrepedés nem csak olyanokkal fordulhat elő, akiknek a méhét korábban műtötték, vagy arról, hogy ennél gyakoribb, és legalább ilyen veszélyes egyéb problémák is előfordulhatnak szüléskor. Ilyen információktól a méhrepedés nem lesz “szimpatikusabb”, de kevésbé ölti magára a mítikus rém szerepét, és valódi információkon alapuló, felelős döntést hozhat minden család.

A császármetszés egy nagy hasi műtét, amely jelentős kockázatokat hordoz az anya és a baba számára.  Fertőzés, probléma az érzéstelenítéssel, sérülés, súlyos vérzés, amely ritkán akár méheltávolításhoz vagy még ritkábban halálhoz vezethet; az újszülött intenzív ellátásra szorulhat, továbbá később nehezített teherbe esés, méhlepény tapadási zavarai léphetnek fel. Minden egyes ismételt császármetszés egyre nagyobb kockázatokat hordoz a gyakori összenövések miatt. Ha ilyen árat, kockázatnövekedést nem ellensúlyoz valamilyen jelentős nyereség a mérleg másik serpenyőjében, az orvosi etika tiltja a beavatkozás elvégzését. Nil nocere - ne árts!

Itt tehát nem a veszélyes opció áll szemben a veszélytelennel, hanem két olyan alternatíva között kell az édesanyának választania, amelyek mindegyike hordoz bizonyos kockázatot, csak másfélét. Landon 2004-es kutatása például úgy találta, a CSUSZ kb. 0,5% eséllyel végződhet a baba halálával vagy súlyos sérülésével, míg az ismételt műtét 0,4% eséllyel az anya halálával. Az anyát választjuk, vagy a babát?!

A császármetszés és a gyermekágyi depresszió

Sok nő csalódott a korábbi császármetszés miatt, szélsőséges esetben akár csökkent értékűnek is érezheti magát, vagy kapcsolatát gyermekével, amiért bűntudat gyötörheti. Nem ritkán ilyen érzések torkollanak végül gyermekágyi depresszióba, vagy a vele gyakran összetévesztett szülési traumába (PTSD). A traumatizált nő retteg attól, hogy megismétlődnek a korábban vele vagy babájával történtek. Az előző szülés emlékével szembe kell nézni, szükség esetén szakember segítségével feldolgozni, hogy az itt-és-mostban felhőtlenül élhessük meg az új kisbaba érkezését.

Mi a gyakorlat?

Az orvosok munkáját meghatározó országos szülészeti irányelvek nyilvánosak: “Ha a terhes megelőző császármetszés után hüvelyi úton kíván szülni, támogatni kell elhatározásában.” A támogatás vonatkozik egynél több megelőző császármetszés utáni szülésre, ikerszülésre, és arra is, ha az előző gyermek világra jötte óta kevesebb, mint 18-24 hónap telt el, bár ilyenkor fokozottabb a hegszétválás esélye.

Ha a korábbi műtét hege nem vízszintesen, “bikinivonalban” van, a protokoll nem ajánlja a hüvelyi szülést. Az intézeten kívüli szülésről szóló kormányrendelet kizárja a császár utáni otthonszülést, noha léteznek ellentétes szakmai érvek is.

Ez az elmélet. A gyakorlatban sok helyen automatikus a császármetszés. Másutt azt hallja a kismama: “lehetséges... majd meglátjuk!”, s ahogy közeledik a szülés ideje, kiderül, valójában sok-sok feltételnek kellene megfelelnie ahhoz, hogy tényleg “engedjék” szülni. Nem egységes például a szakma abban, van-e értelme a hegvastagságot mérni, vagy ha túlhordás következik be, szabad-e megindítani a szülést – és ha igen, hogyan?

Kevés kórház és orvos mondható valóban támogatónak, ha CSUSZ-ról van szó, ezért a körültekintő választásnak kulcsfontosságú szerepe lehet abban, megvalósul-e a kismama álma. Nézzünk utána például választott kórházunk császárarányának! A CSUSZ 70-90%-ban sikeres lehet valóban támogató környezetben.

Kérj segítséget!

Amikor nem tipikus célt tűzünk magunk elé, könnyen elbátortalaníthat értetlen környezetünk. Ha nem ismerjük a lehetőségeinket, az első zsákutcánál azt hihetjük, nincsenek is. Úgy is érezhetjük, hogy teljesen felkészületlenek voltunk az első várandósságnál – most mindent bepótolunk.

Kutatásokból tudjuk, hogy a folyamatos érzelmi támogatás, amelyet egy dúla biztosít, növeli a természetes, komplikációmentes szülés esélyét. Vegyük fel eggyel a kapcsolatot!

A támogatás érkezhet más anyáktól is: önsegítő csoportban, például az ICAN - Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat - rendszeres havi találkozóin, levelezőlistán, vagy a téma facebook oldalán érdemes tájékozódnia az érintetteknek.

Schimcsig Nóra

dúla, szülésfelkészítő, ICAN Magyarország csoportvezető

ICANHungary@gmail.com, 06 20 346 5721

https://www.facebook.com/VBACHungary

Milyen lehet a jó szülés?

Sződy Judit pszichológust, szoptatási tanácsadót és három fiú édesanyját kérdezem arról, milyen körülmények között„jó” a gyermeket világra hozni, a babának megszületni.

- Milyen a "jó" szülés?
Eltérhet, ha az édesanya vagy a baba szempontját vesszük figyelembe. Jó esetben ez a kettő egybeesik, de a mai kulturális állapotok miatt gyakran nem.

Az anya szempontjából az a szülés jó, ami az ő sajátos igényeinek megfelel. Van olyan személyiség, akinek fontos, hogy átadja más kezébe az irányítást, ha neki kell dönteni, vagy elfogadni azt, hogy a dolgok csak úgy történnek vele, akkor pánikba esik. Ő valószínűleg jól jár, ha irányítják, ha megmondják neki, mikor mit kell csinálnia, ha megtanul olyan technikákat, amikbe lehet kapaszkodni (pl. légzési technikák).
Azok számára, akik el tudják fogadni, hogy a saját testük nincs teljesen a saját irányításuk alatt, és képesek elfogadni, hogy a természet átveszi a hatalmat, illetve a saját kezükbe szeretnék venni az ügyet, az a szülés a jó, amelynek során békén hagyják őket, és csak akkor avatkoznak be, akár tanácsokkal is, amikor valóban szükséges, vagy amikor az anya jelzi. A jó szülés tehát az anya elfogadásán alapul.
A baba szempontjából a jó születés az, ha a saját tempójában születhet meg, és csak alapos orvosi indok esetén avatkoznak be a folyamatba. A születés után sem avatkoznak be, ha a baba jól van, egyszerűen odaadják édesanyjának (vagy ő magához veszi), és szophat. Ha az anya nincs jól, illetve ha lelkileg nem fogadókész, az apa testén van a baba a legjobb helyen.

- A szülésre mennyire lehet felkészülni? Mi segíthet a szülésre felkészülni?
Ez is személyiségtől függ. Van, akinek a bal féltekés felkészülés válik be, ami a szülésről való információgyűjtést jelenti. Van, aki a testét szeretné jobban megismerni, elfogadni és felkészíteni. Megint más a lelki ráhangolódást teszi előtérbe. A szülésre abban az értelemben nem lehet felkészülni, hogy mindent előre lássunk, és képesek legyünk kezelni, abban az értelemben viszont igen, hogy az egész addigi életünkben a szülésre készülünk, a saját születésünktől kezdve.

- Kinek a jelenléte a legfontosabb a szülésnél?
Akit az anya szívesen lát.

- Támogatja az apa jelenlétét a szülésnél?
Ha az anyának és az apának egyaránt tetszik a lehetőség.

- Támogatja dúla jelenlétét a szülésnél?
Ha az anya szeretné, hogy ott legyen, akkor nagyon fontos, hogy ott lehessen.

- Mit gondol a fájdalom szerepéről?Mindenki másként éli meg. Szociálpszichológiai szempontból fontos lehet, mert ahhoz jobban kötődünk, ragaszkodunk, amiért nagy árat fizettünk.

- Milyen fájdalomcsillapítási módszereket tart elfogadhatónak?
Mindent, amit az anya szeretne használni, de a gyereknek nem árt. Elengedhetetlen a várandósság az anya felelős felvilágosítása a felhasznált anyagok és beavatkozások várható hatásairól. Ha ez megtörtént, és az anya megértette az információt, ő döntsön a továbbiakban.

- Mit jelent a kisbaba számára a szülés?A megérkezést egy új világba. Nagyon sokat, de nem mindent. A nehézségek korrigálhatók.

- Ön szerint milyen az ideális kitolási szak?
Türelmesen támogatott.

- Mi a korai kötődés, és mért fontos?
A korai kötődésről ma már tudjuk, hogy nem bevésődés (imprinting) szerű jelenség, mint a kecskéknél vagy kislibáknál, hanem egy elhúzódó összehangolódás anya (apa) és gyereke között. Ahhoz, hogy a szülő ráhangolódhasson a babára, és a baba biztonságban érezze magát, nagyon fontos, hogy a szülő is biztonságban érezze magát, ezt a szűkebb környezeten kívül az egész társadalomnak is biztosítani kellene. Zavartalan kötődést olyan szülő tud kialakítani a gyerekével, aki maga is „rendben van”. Elsősorban a szülők számára kellene biztonságot teremteni. Ha ez a kötődés létrejött, akkor a gyerek is biztonságban érzi magát, nagyobb az esélye, hogy olyan felnőtt lesz, aki biztos kapcsolatokat tud létrehozni, és a saját gyerekének is biztonságos alapokat tud adni a továbbiakra. És így tovább….

- Mi a véleménye az otthonszülésről?Aki szeretné, az tehesse. Fontos a jogi szabályozás, de ne úgy, hogy a kórház követelményeit, rutinját vigye ki az otthonokban. Ettől ugyanis elromlik az egész, semmi értelme nem marad. Az otthon szülésben ugyanis nem az a lényeg, hogy a saját perzsaszőnyegemre pottyanjon a baba…

- Mi a véleménye az anyai kérésre végzett császármetszésről?El tudok képzelni olyan lelkiállapotot, amelyben indokolt, de megfelelő (hosszú, türelmes) felkészítéssel ezek nagy része is megelőzhető lenne. Amúgy meg nem tetszik, a baba miatt.

- Mit jelent a császármetszés a kisbaba számára?
Van, amikor menekvést és magát az életet. De ma Magyarországban a legtöbb esetben nem erről van szó. A babának nem csak pszichés, de élettani szükséglete is, hogy a saját tempójában haladjon át a szülőcsatornán, és ne hirtelen vegyék kis egy (szintén nagyon szűk) lukon az anyja hasából. Császárral születni a közhiedelemmel ellentétben nem annyira kíméletes.

- Mekkora a szerepe az ember életében a "jó kezdetnek", illetve hogyan lehet a kevésbé jó kezdetet javítani?Nagyon fontos a jó kezdet a baba és a szülők szempontjából is. Aztán lehet javítgatni, ha mégsem jó. Folyamatosan azt tesszük, hogy a rossz dolgainkat javítgatjuk akár magunknak is. De javíthat rajta egy jó barát egy jó óvónéni, egy jó tanácsadó egy jó terapeuta vagy egy jó könyv is. Csak megtaláljuk!

- Hat-e a várandós saját születésélménye a szülésére?
Bizonyára hat rá. Ami kevésbé megfogható, de a beszéd előtti saját emlékezete által. Ami jobban megfogható: a saját anyja által mesélt történet által. Komoly szuggesztiók ezek.

Maróy Ditta