Bemutatkozás: interjú velem

Ha röviden kellene válaszolni, mit mondanál, mi a hivatásod?

Anyabátorító. Azt tapasztalom, a gyermek vállalása, a szülés és az anyává válás olyan, mint egy út az ismeretlenbe. Ezen az úton lehetnek akadályok, nehézségek, és van, akinek jól esik a segítség. Én elsősorban az anyákkal foglalkozom, de mindig hangsúlyozni kell az apák szerepét a gyermekvállalásban.

Maróy Ditta

- Mi hívta életre annak idején a Kanga Egyesületet?

2003-ban volt az első Születés hete Magyarországon, amit Pécsen egy főleg kisgyerekes anyukákból álló csapattal szerveztünk. Nagy siker volt a hét, és egyik tanulsága az volt, hogy azoknak a programoknak a látogatottsága is megnőtt, amik már nagyon rég léteztek, csak a programfüzet miatt nagyobb nyilvánosságot kaptak. Innen jött a Zsebibabafüzet ötlete. Az első Zsebi 2 000 példányban jelent meg 2005-ben, és azóta is folyamatosan megjelenik. Pécsen már hivatkozási alappá vált.

2003-ban a születés hetével együtt volt az Európai Szülés Körüli Szervezetek találkozója Budapesten, nagyon sok érdekes előadással. Ott találkoztam azzal a szemlélettel, amit azóta is megpróbálok képviselni az egyesületben, és ott találkoztam szülésfelkészítőkkel. Akkor határoztam el, hogy én is szülésfelkészítő leszek.

Mivel a szülésfelkészítő szakma nem létezett akkor Magyarországon, szerveztem két szülésfelkészítő oktatóképzést, hollandokkal egy továbbképzést egészségügyi szakdolgozóknak, németekkel “laikusoknak”.

-Hogyan fordultál a szülés felé?

1992 körül jelent meg először Leboyer: A gyengéd születés c. könyve. Akkor sokat bulizó egyetemista voltam, mégis megvettem, és minden szavát igaznak gondoltam. Akkor elhatároztam, hogy én így fogok szülni.

98-ban várandós lettem első fiammal, otthon szerettünk volna szülni, végig is jártuk a tanfolyamot Érden, végül a Baranya Megyei Kórházban, az alternatív szülőszobán, szülőszéken ülve született meg Andor. Kinga otthoni körülmények között született. Én az igazi különbséget abban látom, ami a szülés után következik: otthon nem viszik el a babát egyáltalán, és ez egy zsigeri boldogság, egy eufória. A kisbaba, akit addig a pocakodban hordtál, most a hasadon szuszog! Mikor Andor megszületett félhomály volt, és ahogy felemeltük, épp az előtt vitték el, mielőtt először kinyitotta volna a szemét, és egymás szemébe néztünk volna. Elvitték, a párom lefürdette, visszahozták, majd megint elvitték, és legközelebb akkor voltunk együtt, mikor a gyerekágyon felkeltem. Kingát nem vette el tőlem senki, a férjem kezeibe adtam, mikor a lepény szülésére készültünk. A férjemtől megkérdezte a bába, akarja-e elvágni a köldökzsinórt és azt mondta, azt mondhatta, inkább nem. (Andornál a kezébe nyomták az ollót, hogy akkor apa, vágja el!)

Szóval vannak saját élményeim, hogy vannak dolgok, amiket máshogy lehetne csinálni.

Másrészt a 2003-as bábakonferencián találkoztam szülésfelkészítőkkel, és azt hiszem, az pecsételte meg a sorsom.

Számtalan konferencián vettem részt, megismertem a magyar, német, angol nyelvű szakirodalmat, és elég hosszú a képzettségeim listája. Ma már okleveles szülésfelkészítő, dúla, AquaNatal és babaúszás oktató vagyok. Elvégeztem egy 40 órás szoptatásról szóló kurzust és egy családkísérői tanfolyamot Berlinben. Hogy hitelesebb legyek és belekóstoljak a kórházi viszonyokba, végzett szülésznő is lettem, a legutolsó pedig a gyermekágyas doulaképzés volt.

-Mit csinál egy dúla és mit egy gyerekágyas dúla?

A  szó jelentése: szolgálni és laikus asszonytársi segítőt jelent. Nem szakember. Vele lehet beszélni szülés előtt a félelmekről, az anya/a pár igényeiről, arról a sok mindenről, ami a várandósság alatt felmerül valakiben, de nem orvosi dolog. Milyen érzés lesz a fájás, mennyire fáj, bírni fogom-e, honnan tudom, ha elkezdődött a szülés vagy a kitolás, milyen érzés megszülni a babát, fogok-e tudni szoptatni, stb.

Kutatások azt mutatják, hogy doula jelenlétében sokkal kevesebb beavatkozás történik.

A doula szülés alatt lelki támaszt nyújt, borogat, masszíroz, vagy amire épp igény van. Nem dönt. A pár dönt. És nem véd meg.

Mást tud, mint az apa: ő szült már, és volt szülésnél, ezért a saját szüléssel kapcsolatos élményei nem “sokkolják”, hanem tudja, mi segíthet.

A gyerekágyban segíthet a szoptatásban, napi több órát is ott lehet, szükség szerint főz, mos segít a nagyobb testvérek ellátásában, alapfokon ellátja a háztartást az előre egyeztetett időszakban. Én például 9-12-ig szoktam jelen lenni. Megerősíti az anyát és valamennyire pótolja a gyermekágy idején az ágyban töltött idő alatt.

-Miben más az általad vezetett szülésfelkészítő, mint egy szokványos szülésfelkészítő?

Kicsi a csoportlétszám, és ez egy zárt csoport, ami nagyon fontos: nem lehet később csatlakozni. Minden apának nagyon örülök, de nem elvárás, hogy apa is jöjjön!

Hamarabb lettem segítő, mint egészségügyi szakdolgozó, én nem mondom meg a tutit, hogy ezt kell csinálni, mert ez jó. A tematikát egyrészt szakmai alapon, másrészt a jelen lévők igényei szerint alakítom.

Vannak olyan gyakorlatok, amik a hétköznapi helyzettől kicsit távolabb esnek.

Beszélgetünk arról, milyen is a szülés, általában az egyes szakaszait eljátszom, mikor mi történik, mikor érdemes bemenni a kórházba, hogy is van ez a fájdalommal, milyen fájdalom-csillapító módszerek vannak, mi történik a gyerekágyban, hogyan lehet segíteni a szoptatást, és milyen lesz az élet a babával. Nálam nincs jó és rossz. Vannak meghívott előadóim, ha igény van rá (pl. intim torna tréner).

Ha már 4 kismama van, valamennyire elkezd önsegítő körként is működni a csoport, és ebben az esetben általában szülés után is összejárnak, és egy különleges kapocs alakul ki a résztvevők között.

-Mire számíthatnak a jelentkezők itt és a babacsoportban?

Elfogadó szemlelettel. A csoport alatt lehet szoptatni, pelenkázni, ringatni, amit épp a baba kíván. Az alkalom elején tornázunk egy kicsit, röviden beszélek a hét témájáról, majd a csoportban megbeszéljük a témát, a végén mondókázunk egyet, és elbúcsúzunk. Sokat szoktunk beszélni a szülésről, a sírásról, alvásról és a szoptatásról is.

Azt hiszem, a kommunikációs attitűd a valódi különbség ez a csoport és más baba-mama csoportok, játszótéri csoportosulások között.

-Mi az AquaNatal?

Az AquNatal egy a jóga és a hastánc elemeit vizes környezetre alkalmazó, kifejezetten a szülésre  felkészítő vízi mozgásforma.

A jóga harmonizál, a hastánc pedig azért, mert eredetileg egy a szülésre felkészítő mozgás volt.

A vízben a kismama könnyűnek érzi magát, viszi az érzelmeket, összeköttetést teremt az anya és a baba között. Minden alkalom lebegtetéssel zárul, ami egy vízi meditáció – erre emlékeznek a legszívesebben a kismamáim. A medence klórmentes, kénnel fertőtlenített.

-Miért járjunk hozzád babaúszásra?

A víz a kisbabáknak természetes közeg. Egyes kutatások szerint segít feldolgozni a negatív szülésélményt, felszabadít. Remek alkalom arra, hogy az apa is legyen a babával! A babaúszás alkalmak mindig nagy jó hangulatúak, és természetes, felszabadult, de intenzív mozgást biztosítanak a kisbabáknak.

-Hogy látod az Egyesület mai életét?

Fordulóponthoz érkeztünk: avval, hogy egy játszóházat nyitunk, egy igazi kismama-, anya- és gyerekbarát helyet tudunk létrehozni, ahol a szülés körül jól érezheti magát mindenki, és megtalálja, ami számára fontos. Nagyon izgalmas helyzet ez, remélem, sikerül színvonalas programokat szerveznünk!

-Ha muszáj lenne, melyik programodat emelnéd ki?

Nehéz kérdés ez. Amellett vagyok, hogy a várandós gondozásban a gondozó személy azonossága nagyon fontos. Ezen kívül hiszek a csoport erejében – ezért csoportos programként a szülésfelkészítőt és az azt követő babás csoportot jelölöm meg.

Egyéni élményként a doulaságot emelem ki, az egy személyre szabott kísérés, ami már a várandósság alatt elkezdődik, a szülés alatt is tart, és a gyerekágyas gondozással addig tarthat, míg az új anya úgy érzi, egyedül is el tudja látni a feladatát.

Szentendrei Judit