Sz. Makó Hajnalkával, a PTE Pszichológiai Intézetének szakpszichológusával beszélgetek speciális kutatási területéről, a prenatális kötődésről.
Hogyan befolyásolja az anyává válást maga a szülés?
Az anyává válás egy folyamat, melynek része a baba tervezése, a gyermekvárásra történő ráhangolódás, a babáról való együtt-gondolkodás, a várandósság és a szülés élménye. Az első szüléssel egyben szülő is születik. Természetesen az anyává, szülővé válás egy állandó fejlődést is jelent, ami nem zárul le a gyermek születésével. Maga a szülés az anyaság állapotához tartozó, kiemelt jelentőségű életesemény. A felkészülés a várandósság idején történik, módja, formája pedig a szülés élményét is meghatározhatja. A kismama testi és lelki egészségi állapota kihatással van a magzat fejlődésére, a prenatális kötődés alakulására, a szülés élményére.
A kötődést, ami ilyenkor kialakul az anya és a baba között nevezzük korai kötődésnek?
Nem egészen. Korai kötődésről elsősorban az anya és a csecsemő közötti kapcsolat illetve kötelék jellemzőinek, mintázatainak leírásakor beszélünk. A prenatális kötődés pedig a szülés, születés előtti időszakra jellemző, a várandósság idején kialakuló és a magzat irányában mutatott anyai illetve apai kötődést - azaz a kapcsolat gondozói reprezentációját, belső „leképeződését” – jelenti.
A kezdetektől számos definíció született a prenatális kötődés meghatározására, összességében elmondható, hogy a gondolatok, érzések, valamint viselkedés szintjén megmutatkozó minőségi és intenzitásbeli összetevői vannak. A prenatális kötődés részét képezik az anya magzattal kapcsolatos gondolatai, fantáziái; a fejlődő baba irányában mutatott érzései, mint például a közelség-távolság, szeretet-elutasítás és végezetül a viselkedésben megjelenő összetevők. Ez utóbbiak lehetnek a magzat óvásával, egészséges fejlődésével összefüggésben álló anyai magatartásformák, a várandósság alatti életmód, például a táplálkozási szokások, stb. Az anyai kötődés intenzitása a magzatmozgás megjelenésével folyamatosan erősödik. Természetesen a prenatális kötődést az anya és a környezet oldaláról sok más tényező is befolyásolhatja. Így a várandósság alatti distressz, vagy a túl magas és folyamatosan fennálló anyai szorongás, esetleg hangulati problémák negatív hatást gyakorolhatnak a prenatális kötődés alakulására, sőt a magzat fejlődésére. Vannak kutatások, melyek kapcsolatot találtak a prenatális stressz, depresszió és a koraszülés, alacsony születési súly, újszülöttkori fokozott nyugtalanság, valamint a posztpartum depresszió között. Éppen ezért fontos, hogy a várandósság, a szülésre és az új családtag érkezésére történő felkészülés optimális feltételek között valósulhasson meg, melyben kitüntetett figyelmet kell, hogy kapjon a kismamák testi és lelki egészségének fenntartása, elősegítése. Ebben a folyamatban a környezet támogatásának, azon belül is a partneri vagy házastársi támasznak a szerepe bizonyított. A párkapcsolattal való elégedettség és a partner érzelmi támogatásának megélése erősíti az anyaság állapotára való ráhangolódást, az anya-magzat kapcsolatot és hatékonyabbá teheti a várandósság alatt esetlegesen fellépő nehéz élethelyzetekkel szembeni megküzdést is.
Optimális készülés után a szülés hogyan befolyásolja a kötődést? A szülés milyensége mennyire hat az anya-gyerek kapcsolatra?
A szülés élményét számos tényező befolyásolja: így az anya oldaláról a fájdalom érzékelésének és tűrésének mértéke, az előzetes tapasztalások és elvárások, a szülésre való felkészülés, míg a szituációs és környezeti jellemzők közül a vajúdás hossza, az esetlegesen fellépő komplikációk, a szülés körülményei, a folyamatot segítő szakemberek viszonyulása, stb. Egyes kutatók szerint az anyák és a csecsemők közötti kötődést erősíti a pozitív szülési élmény, vagy ha közvetlenül a szülést követően a kismamák megérinthetik, dédelgethetik az újszülöttet, de természetesen itt fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egyedüli és elengedhetetlen feltétele a hosszú távú pozitív érzelmi kapcsolat kialakításának, Emellett a szülés élménye kihatással lehet a későbbi gyermekvállalás idejére és valószínűségére is.
Végszóként talán elmondható, hogy a magzat, illetve csecsemők optimális fejlődésének alapja a szülői szeretet és gondoskodás, a biztonságot nyújtó család.
Köszönöm a válaszokat!
Maróy Ditta
A kötődést, ami ilyenkor kialakul az anya és a baba között nevezzük korai kötődésnek?
Nem egészen. Korai kötődésről elsősorban az anya és a csecsemő közötti kapcsolat illetve kötelék jellemzőinek, mintázatainak leírásakor beszélünk. A prenatális kötődés pedig a szülés, születés előtti időszakra jellemző, a várandósság idején kialakuló és a magzat irányában mutatott anyai illetve apai kötődést - azaz a kapcsolat gondozói reprezentációját, belső „leképeződését” – jelenti.
A kezdetektől számos definíció született a prenatális kötődés meghatározására, összességében elmondható, hogy a gondolatok, érzések, valamint viselkedés szintjén megmutatkozó minőségi és intenzitásbeli összetevői vannak. A prenatális kötődés részét képezik az anya magzattal kapcsolatos gondolatai, fantáziái; a fejlődő baba irányában mutatott érzései, mint például a közelség-távolság, szeretet-elutasítás és végezetül a viselkedésben megjelenő összetevők. Ez utóbbiak lehetnek a magzat óvásával, egészséges fejlődésével összefüggésben álló anyai magatartásformák, a várandósság alatti életmód, például a táplálkozási szokások, stb. Az anyai kötődés intenzitása a magzatmozgás megjelenésével folyamatosan erősödik. Természetesen a prenatális kötődést az anya és a környezet oldaláról sok más tényező is befolyásolhatja. Így a várandósság alatti distressz, vagy a túl magas és folyamatosan fennálló anyai szorongás, esetleg hangulati problémák negatív hatást gyakorolhatnak a prenatális kötődés alakulására, sőt a magzat fejlődésére. Vannak kutatások, melyek kapcsolatot találtak a prenatális stressz, depresszió és a koraszülés, alacsony születési súly, újszülöttkori fokozott nyugtalanság, valamint a posztpartum depresszió között. Éppen ezért fontos, hogy a várandósság, a szülésre és az új családtag érkezésére történő felkészülés optimális feltételek között valósulhasson meg, melyben kitüntetett figyelmet kell, hogy kapjon a kismamák testi és lelki egészségének fenntartása, elősegítése. Ebben a folyamatban a környezet támogatásának, azon belül is a partneri vagy házastársi támasznak a szerepe bizonyított. A párkapcsolattal való elégedettség és a partner érzelmi támogatásának megélése erősíti az anyaság állapotára való ráhangolódást, az anya-magzat kapcsolatot és hatékonyabbá teheti a várandósság alatt esetlegesen fellépő nehéz élethelyzetekkel szembeni megküzdést is.
Optimális készülés után a szülés hogyan befolyásolja a kötődést? A szülés milyensége mennyire hat az anya-gyerek kapcsolatra?
A szülés élményét számos tényező befolyásolja: így az anya oldaláról a fájdalom érzékelésének és tűrésének mértéke, az előzetes tapasztalások és elvárások, a szülésre való felkészülés, míg a szituációs és környezeti jellemzők közül a vajúdás hossza, az esetlegesen fellépő komplikációk, a szülés körülményei, a folyamatot segítő szakemberek viszonyulása, stb. Egyes kutatók szerint az anyák és a csecsemők közötti kötődést erősíti a pozitív szülési élmény, vagy ha közvetlenül a szülést követően a kismamák megérinthetik, dédelgethetik az újszülöttet, de természetesen itt fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egyedüli és elengedhetetlen feltétele a hosszú távú pozitív érzelmi kapcsolat kialakításának, Emellett a szülés élménye kihatással lehet a későbbi gyermekvállalás idejére és valószínűségére is.
Végszóként talán elmondható, hogy a magzat, illetve csecsemők optimális fejlődésének alapja a szülői szeretet és gondoskodás, a biztonságot nyújtó család.
Köszönöm a válaszokat!
Maróy Ditta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése